A tea útja
A 2000 éves, Kína Yunnan és Szecsuán tartományait Tibet legmagasabb fennsíkjával összekötő tea útja egy legendás, ugyanolyan gyönyörű, mint veszélyes útvonal. Ez a történelemmel, gazdasági és társadalmi változásokkal terhelt út elvezet minket a tea eredetéhez.
– Cikk kivonata a Bruits de Palais 65 magazinból – 8. oldal –
- A teaút születése
- A tea csereeszközzé válik
- Az út, a találkozás és a csere helyszíne
- Pu Erh és főzött Pu Erh
A tea útjának születése
A 7. században, a Tang-dinasztia idején a tea nagyon népszerű ital lett Kínában. Használata gyorsan terjedt nyugat felé: Tibetben, majd Mongóliában, ahol a karavánkereskedelem, a tea útjának eredete, nagy hatással volt terjedésére.
A tea 641-ben került Tibetbe, amikor a kínai Wen Cheng hercegnő feleségül vette a tibeti Srong-Btsan Sgam-po királyt. A hercegnő magával hozta a Szecsuánból származó teát, és megismertette a tibeti népet ezzel az itallal. A tea akkoriban préselt téglák formájában létezett, amelyeket megpirítottak, majd porrá őröltek és forró vízzel kevertek össze. Hozzáadtak bizonyos összetevőket, például sót vagy fűszereket.
TovábbA tibetiek felfedezték és megszerették ezt az italt, amelyet jakvajjal kevertek össze, hogy egy erős, sós és enyhén zsíros ízű, melegítő italt kapjanak.
Mivel vidékük éghajlata nem volt alkalmas a mezőgazdaságra, étrendjük szinte kizárólag húsból állt. Így a tea remek kiegészítője volt étrendjüknek: ez az ital nemcsak élénkítő hatású volt, hanem segítette a hús jobb emésztését is.
Bizonyára ezeknek a tulajdonságoknak köszönhető, hogy a tea a tibetiek számára elengedhetetlen itallá vált.
A tea csereeszközzé válik
A kínaiak kihasználták a tibetiek, majd a mongolok tea iránti rajongását, és ezt a mindennapi italt árucikké alakították. A tea így csereeszközzé vált.
A kínai katonai hatalom fejlesztése érdekében a Yunnan és Sichuan tartományokból származó teát tibeti és mongol lovakra cserélték, amelyek a legjobb lovaknak számítottak. Egy lovat körülbelül 60 kg teáért cseréltek el.
Ezzel kezdetét vette a Cha Ma Gu Dao (mandarinul szó szerint „tea-ló karavánút”) korszaka, amely több mint 15 évszázadon át tartott.
Amellett, hogy ez az út évszázadokon át nagy hatással volt Kína fejlődésére, a birodalom és szomszédos országai közötti kereskedelem fellendülését is elősegítette. A 11. századtól kezdve a teáscsemege lett a legfontosabb csereáru Kína és Tibet között, és az út Délkelet-Ázsia kereskedelmének fő tengelyévé vált.
TovábbPraktikus és szállítási okokból a zöld teát 500 g és 3 kg közötti súlyú lapokká préselték. Ezeket állatbőr zsákokba varrták, és öszvér- és jakkaravánok szállították Tibet fővárosába egy hat hónapos hosszú utazás során. Az állatokkal való érintkezés, a meleg és a páratartalom hatására a teakekszek enyhén erjedtek, és egy nagyon különleges illatot nyertek.
Ezt a teafajtát nevezzük ma nyers Pu Erh-nek, amely nevét a Yunnan-síkságon fekvő, azonos nevű városról kapta.
Az út, a találkozások és a csere helyszíne
Több ezer karaván követte ezt a 2250 kilométer hosszú utat, amely Pu Erh városát kötötte össze Lhassával, a tibeti fennsíkon. A Cha Ma Gu Dao lehetővé tette a különböző etnikumok találkozását és hozzájárult a kulturális cserékhez. Ma is több mint hatvan nép él ezen az úton, amely Kína egyik legjelentősebb kulturális sokszínűségével büszkélkedhet.
Használata az 1950-es évekig folytatódott, és ez a tengely ma is megmaradt. A tea továbbra is nagyon népszerű Tibetben, ahol még mindig hagyományos módon, jakvajjal keverve fogyasztják. Ez az ital annyira fontos, hogy egy tibeti naponta 30-50 csészét iszik belőle!
A Pu Erh-t pedig néhány évvel ezelőttig főként a kínai diaszpórák fogyasztották. Azóta rendkívüli népszerűségnek örvend Kínában, ezeréves története és a kínai gyógyszerészetben elismert jótékony hatása miatt.
Pu Erh és főzött Pu Erh
Kétféle Pu Erh létezik. Az első, a nyers Pu Erh, egy préselt zöld tea, amely az idő múlásával a tea természetes mikroorganizmusainak hatására erjedt. A főzött Pu Erh, más néven fekete Pu Erh, újabb keletű: 1973-ban, a nyers Pu Erh természetes érési és erjedési folyamatának reprodukálására törekedve, a Kumming gyár kidolgozott egy gyorsított erjedési receptet, amelyet a zöld tealevelekre alkalmazott. Ez a folyamat végül a nyers Pu Erh teáktól meglehetősen eltérő profilú teákat eredményezett: a nedves, aljnövényzetre és pincére emlékeztető aromák erőteljesebbek, az állati jegyek pedig kifejezettebbek.
A tea történeteA bejegyzés kategóriáinak listája: Minden, amit a teáról tudni kell
Kapcsolódó cikkek
